Drága Olvasóim!

Jó pár évvel ezelőtt úgy döntöttek a csillagászok, hogy a Plútó többé hivatalosan sem tartozik a nagybolygók sorába, hanem egy törpebolygó kategóriájú égitest, amelyhez hasonlót már eddig is sokat találtak, és fognak is még felfedezni. Így a Naprendszerben nyolc bolygó van: a Merkúr, a Vénusz, a Föld, a Mars, a Jupiter, a Szaturnusz, az Uránusz és a Neptunusz. Nyolc bolygó, se több, se kevesebb… Még tüntetést is szerveztek lelkes asztrológusok, hogy visszaszerezzék a Plútó rangját, de nem jártak sikerrel. Ám abban mindannyian egyetérthetünk: teljesen mindegy, milyen névvel látták el őt: ereje, hatalma így is óriási! A vele való találkozás mindig nyomot hagy személyiségünkben, hétköznapjainkban.

A Plútót 1930-ban egy tizenegy éves angol kislány, Venetia Burley nevezte el. Az oxfordi iskolás imádta a mitológiát és a csillagászatot. Nagyapjának, aki az Oxfordi Egyetem könyvtárosa volt, megemlítette, hogy az újonnan felfedezett égitest viselhetné az alvilág urának, Hádésznak a latin nevét, Plútót. A nagypapa kollégáinak továbbította a kislány ötletét. (Minerva és Cronus volt a két másik név). A nevet szavazással döntötték el, minden szavazatot a Plútó kapott.

Mivel nagyon távol áll a Földünktől, energiája is távol esik a tudatos gondolkodásunktól. Ezért látjuk sokszor sötét hatalomnak. Pedig, ha megértjük, leckéiben kincseket találhatunk. Úgy, ahogy Héraklész is tette a görög mitológiában: hogy ölje meg Hydrát, a kilencfejű vízikígyót, és így mentse meg az országot egy nagy szerencsétlenségtől. De ahány fejét levágta, mindegyik helyett három új nőtt. Ereje már csaknem elhagyta, amikor eszébe jutott egy bölcs tanácsa, belemászott a mocsárba, csupasz kézzel kiemelte a szörnyet úgy, hogy a napfény érje. Az azonnal elvesztette romboló hatalmát. Héraklész legyőzte, és kincsre lelt…

Bennünk is találhatók elfojtott részek: a Plútó hatására tudatosan vagy tudatlanul létrehozunk olyan szituációkat, amelyben előkerülnek a sötét érzelmek: a gyűlölet, a kétségbeesés, a fájdalom, a tehetetlenség, a düh. Amíg akaratunkkal és értelmünkkel elnyomjuk, addig a Hydra fejei újra nőnek. Meg kell ismerkednünk lelkünk sötét oldalával, így nem lesz többé ijesztő, és megtaláljuk, belső erőnk és érettségünk formájában.

A Plútó ma és holnap stacionáris lesz, hogy aztán 23-án retrográdba lépjen.  A Földről nézve úgy tűnik, hogy a vizsgált bolygó megáll, majd hátrafelé kezd haladni. Ez azért van, mert a Föld Nap körüli sebessége nagyobb, mint a bolygóké. Tehát úgy látszik, mintha megállna a  bolygó- stacioner helyzet, majd látszólag hátrálni kezd, ez a retrográd mozgás. Ezek után ismét megáll valamikor, aztán direktbe fordul. Amikor megáll, az egy jelentős időszak, mert ilyenkor sűrűsödik benne össze minden tudása, jelentése és hatása. Érdemes magunkba tekinteni, spirituális képességeinkre bízni magunkat. Alacsony szinten hozhat félelmeket, önmarcangolást…

A Plútó 2008 óta jár a Bak jegyében, ahol erőteljesen lebontja a szerkezeteket. Összeomló bankrendszerek, hiedelmek, hazugságok jellemzik útját. Szerintem nincs olyan ember, aki ne vette észre volna észre a hatását. Viszont Plútó az erőt szereti-azoknak kedvez, akik fel tudtak állni a legmélyebb gödörből, és hisznek a saját erejükben.

Ahogy retrográd lesz, úgy  a Bakoknak és Rákoknak felszabadulást hoz.

Gondoljuk át, mihez kell még erőt gyűjtenünk életünkben? Hol kell erőssé válnunk? A retrográd mozgás ezeket a felismeréseket fogja támogatni.

Ne felejtsük el, hogy mindegyik bolygó bennünk van-mi tudunk velük bánni alacsony vagy magas szinten. Csakis mi döntjük el, hogy melyik ajándékát használjuk fel.

Szeretettel,

Timi