Már egészen fiatalon, 14 éves koromban a gyerekek szeretete határozta meg életemet, hisz óvónőképzőbe jártam. Rögtön megragadott, mennyire nyitottak a picik és őszinték, szeretetre és figyelemre éhesek.
Később, már tanítóként többet tudtam a gyerekek lélektanáról, fejlődéséről, és igyekeztem őket a legnagyobb szeretettel és elfogadással nevelni. Valljuk be, azért ez nem mindig egyszerű: a nagy osztálylétszám, a családból hozott negatív élmények rányomták bélyegüket az iskolai hétköznapokra is.

Olvasás folytatása →